Huszonegy új jelölés elfogadásával kilencszáztizenegyre nőtt az UNESCO Világörökségi Helyszínek száma. Sikertörténet? Vagy talán túlságosan is az?

„Visszaemlékezések szerint az 1972-es Egyezmény megalkotói közül senki sem hitte-gondolta volna, hogy a Világörökségi Helyszínek száma valaha is meghaladja majd a százat” - mondta el több mint egy esztendeje a műemlékem.hu-nak a bizottság előző, sevillai ülése után Fejérdy Tamás, a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottságának titkárságvezetője. A brazíliai ülés után 911-re emelkedett a helyszínek száma, s néhány éven belül minden bizonnyal eléri az ezret. Nincs megállás?
Fejérdy Tamás a 2010-es brazíliai ülés előtt kijelentette: lehetetlen megjósolni, összesen hány helyszín kerül majd fel a listára az elkövetkező években, évtizedekben, de úgy vélte, hogy a távoli jövőben sem haladja majd meg a kétezret a világörökségek száma. Ugyanakkor hozzátette: az egyezmény negyvenedik évfordulójára készülve a bizottság igyekszik számvetést tartani, s visszatérni a Világörökség Egyezmény eredeti céljaihoz.

Kissé azonban a saját sikere csapdájába került a világörökségek ügye. Vannak szakemberek, akik attól tartanak, hogy turisztikai, marketing-szempontból túlságosan értékessé vált a világörökségi rang, s így egyre inkább „reklámja” egy-egy helyszínnek, amely a látogatók hada miatt éppen azokat az értékeit vesztheti el, amik miatt a listára felkerült. Ráadásul minél több helyszínt tartalmaz a lista, annál inkább „inflálódhat” maga a világörökségi rang. Ugyanakkor a bizottság egyetlen új jelentkezőt sem utasíthat el, ha megfelel a kritériumoknak. Bár kimondott szándék volt az elmúlt években, hogy kevésbé gyarapítsák az európai, észak-amerikai világörökségek számát (a terület felülreprezentált a többi kontinenshez képest), a brazíliai ülésen Világörökségi címet kapott Amszterdam csatornahálózata és a franciaországi Albi püspökváros is, hiszen mindkettő egyetemes érték, vagyis a feltételeknek megfelelt (tavaly még hat európai helyszínt vettek fel a listára).

Egyelőre nem tudni, milyen úton igyekszik majd a bizottság visszatérni az eredeti célokhoz, annyi azonban biztos, hogy a most Világörökségi rangra emelt Európán és Észak-Amerikán kívüli helyszínek jól szolgálják a területi arányosítást. Szintén biztosra vehető, hogy nem várható „nagyrevízió”, s az elmúlt években elfogadott helyszínek tömeges törlése. (Bár a bizottság tavaly, a sevillai ülésen megmutatta „oroszlánkörmeit” a drezdai helyszín törlésével.) Hasonlóképpen összeegyeztethetetlen a Világörökség Egyezmény filozófiájával egy éves limit meghatározása, vagy felvételi moratórium bevezetése, hiszen senkit sem utasíthatnak el adminisztratív indokokkal.

Amíg a Bizottság az Egyezmény negyvenedik évfordulójára, s így a számvetésre készül, Magyarország teendői is megsokasodnak az elkövetkező időszakban.

Részlet Kovács Olivér írásából

2010.08.06.